Plitvicei tavak

Horvátország legdrágább ékköve a Plitvicei-tavak, kétségtelenül a legismertebb nemzeti park, és az összesen hat UNESCO világörökségi státust élvező horvátországi helyszín közül az egyetlen természeti képződmény.

A világon egyedülálló park fő látványossága z a 16 kisebb tó, melyeket az ún. szedrából (porózus mészkő) keletkezett gátak, azaz vízesések kötnek össze. A nemzeti park megában foglalja a Korana-folyó forrás vidékét is, melyet sűrű bükkösök, fenyvesek és borókások vesznek körül. A parkot több barlang, forrás és virágos rét is szépíti, az itt élő számos megóvott állatfajta közül kiemelkedő a barnamedve.

A park népszerűségéhez hozzájárulnak a különleges járművek: a látogatók szállítását szolgáló panoráma kisvonatok és a némán sikló elektromos kishajók. Nem lehet tudni, hogy a park tavasszal szebb-e, amikor mezein és zöldellő erdeiben virágok nyílnak, a színek őszi pompájának visszatükröződésekor a tavakban, avagy a behavazott tájban jégbezárt zuhatagok és környező fák téli békességének idején. A kiépített gyalogosösvény hálózatnak köszönhetően a park látogatói könnyedén megközelíthetik a zuhatagok sokaságát, a sziklákkal szegélyezett partokat a tavaknál, melyek intenzív zöld színükkel csak úgy vonzzák az érdeklődő turisták tekintetét.

A Plitvicei-tavak az erdős, szelíd völgyecskékben bővelkedő Felső-Tavakból, és a kopár, sziklás szurdokban elhelyezkedő Alsó-Tavakból áll. Legmagasabban fekvő tava 637 méteren van, míg a legalacsonyabb a Sastavci-zuhatag alapzata, amely alól a Korana-folyó forrása is ered, a tengerszint feletti 503 m magasságon fekszik. A közbülső 134 méteren számtalan kisebb-nagyobb zuhatag ömlik alá, melyek formájukban és magasságukban folyamatosan változnak.

A vízeséseket gerendajárdákon leget megközelíteni, melyek azon felül, hogy kellemesek a szemnek, a Plitvicei-tavak teremtőjét, az ember lépteire is érzékeny szedrát is őrzik. A szedra üreges, porózus mészkőfajta, amelyet a karsztvidéki vizek a különböző mikroorganizmusok, mohák és algák révén oldanak ki a mészkőből.

A Plitvicei-tavak közül a legmagasabban fekvő Prošćanski-tóhoz már alig hallatszik fel a vízesések zúgása, és mivel távol esik a főbb gyalogos útvonalaktól, természeti környezete teljesen eredeti állapotban maradt fenn. A kifejezetten zöld tájba ágyazódott Prošćanski-tóval ellentétben a szurdokos Alsó-Tavak vidékét fehér mészkősziklák jellemzik.